Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A Stáció együttes 1980-ban alakult Esztergomban. A nyolcvanas években Komárom megye egyik meghatározó együttesének számítottak. Kemény, rhythm and blues alapú zenéjük nem csak szűkebb hazájukban tette őket ismerté, hanem a fővárosban is. 1986-tól több évadon keresztül sikeres stáció klub működött a Bemrockparton, a Metró Klubban és a józsefvárosi Pincében. 1983-ban részt vettek a Salgóbányai Rock táborban, ahol profi csapattá érett a Stáció. Ezt két, 1986-ban rögzített „z”-sített rádiófelvétel is bizonyította. A Magyar Rádió felvételről közvetített egy koncertet a metró Klubból, ez a felvétel ma is nagy kincsnek számít a rajongók körében. A koncerten a csúcsfelállásnak elkönyvelt Fodor Sándor (ének, Tóth József (szólógitár), Petrás Attila dob és Tóth tamás Béla (basszusgitár) négyes hallható. A Stáció 1989-ben, az Esztergomban megrendezett első magyar blues fesztivál után feloszlott. 2010. június 5-én újra éled a legenda. A Pilismaróti KARASNA Motoros Találkozó szervezőinek megkeresésére egy koncert erejéig újra színpadra lép a „Metrós” Stáció! Olyan underground slágerek csendülnek majd fel mint a Gladiátor, a lusta Madár vagy a csontváz blues. Régi és új rockerek, ott a helyetek!

 

 

A kezdet egészen 1975.-ig nyúlik vissza az időben.’75 első hónapjaiban alapítottuk meg testvéremmel, Tóth Józseffel első komolyabb zenekarunkat, a Grog együttest. A „lángoló ital” zenekara esztergomi székhellyel működött, mégis sikerült a dobos posztra egy budapesti srácot beszerveznünk, bizonyos Mónos Gábor személyében. A dolog könnyen ment, mert Gábor rendelkezett egy esztergomi nagymamával, továbbá egy olyan osztályt-, azon belül is padtárssal, aki jól énekelt. Varga Miklósnak hívták a vékony, hosszú hajú, szemüveges srácot, igen, ő lett később István, a király. Már csak egy menedzser kellett, aki, úgymond szervezi majd a zenekar koncertjeit. Őt Tihanyi István személyében találtuk meg, őt élemedet kora - majdnem 19 éves volt - tette alkalmassá e komoly feladat ellátására.

            A Grog igazi amatőr zenekar volt, pimaszul alacsony átlagéletkorral: 17 év! Rockzenét játszottunk, beates felhangokkal. Talán mi voltunk az utolsó beat együttes Magyarországon? Saját számokat és feldolgozásokat egyaránt repertoáron tartottunk. A zeneszerzésben segített egy másik gyerekkori barát, őt Neuprand Istvánnak hívták. Rendkívül tehetséges szerző, ő volt a felelős a beates hangzásért. Néhány dalát a Tűzkerék R.B. is műsorra tűzte, sőt lemezre is játszottuk. (Fűben állva, Éjszakai utazók)

            A Grog együttes egészen 1980-ig élte az amatőr zenekarok egyhangú és eseménytelen hétköznapjait, keveset próbáltunk, s nagyritkán egy - egy iskolai bálon, vagy vidéki kultúrházban megrendezett 5 órai teán muzsikáltunk.

            Aztán egy tehetségkutatón felfedezték zenekarunk énekesét, Varga Miklóst, akinek pályája innen töretlenül ívelt az országos hírnévig, amit végül is az István, a király csodálatosan szép feléneklésével vívott ki magának.

            Történetünk szempontjából külön érdekesség, hogy Miklós alapító tagja volt Bencsik Sándor híres zenekarának, a P. Boxnak. Annak a csapatnak, amely a Zöld, a bíbor és a fekete címmel először emlékezett meg dalban, s nem is akármilyen, máig érvényes rock balladában Radics Béláról.

 

            A Grog felbomlása után testvéremmel új együttest alapítottunk, Stáció néven. Egyetlen koncertre szerveződő alkalmi társulásnak indult az egész. Bakai Ferenc „Csücsök” - ének, Bótyik András - dob, voltak a társaink. Az az egy fellépés olyan jól sikerült, hogy utána még a Stáció közel tíz éven át működött. Természetesen több tagcserével, de folyamatosan. Két stabil pontja volt a csapatnak. Az egyik a szólógitáros, Tóth József személyében, aki mint a zenei arculat konzekvens, szigorú őrzője, soha sem hagyta letérni a Stációt az általa kijelölt progresszív irányvonalról és stílusról. A másik pedig jómagam. Nem csak a basszusgitározás volt a feladatom, hanem a koncertek szervezése, kapcsolattartás a sajtóval, és egyebek.

            Ezen tevékenység során ismertem meg Zoltán Jánost, az Ifjúsági Parkban. Az ismeretség barátsággá mélyült. Ennek a barátságnak, valamint a következetesen képviselt zenei stílusnak (rock - blues zene, Hendrix adaptációk magyarul, stb.) köszönhetően nem csak Esztergomban és környékén ismerték a Stációt, hanem jól csengett a nevünk Budapesten, a rock klubok belső köreiben is.

            Stáció klub működött a Metró Klubban, valamint a Bem rakparton, később a józsefvárosi Pincében.

            A Stációval jó néhány rádiófelvételt készítettünk, ebből a Gladiátor és az Ágnes születése úgynevezett „Z” -sített felvételek voltak. Ezeket rendszeresen játszotta a rádió. Volt egypár rádiószereplés és koncert közvetítés is a hátunk mögött. A legjobban talán a Metró Klubos buli sikerült.

            Döntő fontosságú volt az első koncertünk a hazai rock élet eme patinás helyén. 1986 szeptemberében Jimi Hendrix emlékestet rendeztünk itt, a Dohány utca jellegzetes, sarki épületének nagytermében. Közel ötszázan voltak aznap este kíváncsiak ránk, és arra a zenére, amit ott, akkor elővezettünk.

            A Stációval a klasszikusnak számító Hendrix nótákat magyarul játszottuk, sőt, egy dal erejéig megemlékeztünk a „magyar Jimi Henrixről”, Radics Béláról is. Természetesen a Zöld csillagot játszottuk el.

            Ezzel, akaratlanul, egy olyan folyamat indult el, amely mind a mai napig tart. A koncert után a zenekarunkat körül vették Béla régi rajongói, és kérdezgették: „miért nem játsszátok a Megátkozott embert, a Királyi madarat, A bika jegyébent? Nem ismeritek? Akkor a következő bulira elhozzuk!”. Így is történt. Volt következő buli, és még nagyon sok. Zoltán János - aki akkor véletlenül pont programszervező volt a Metróban - fogta össze a rajongókat. Emil, Kopasz, Törő és a Zsugori, hogy csak néhányat említsek a leglelkesebbek közül, lelkesen hozták a kazettákat. János hangyaszorgalommal gyűjtögette a nyávogós szalagokon rögzült kalózfelvételeket.

            Szépen összeállt egy blokk, 7 - 8 Radics számból. A Stáció nem más, mint Radics Béla Élő Nagylemeze, mondogattam a koncerteken. Ment is a dolog egészen 1989. augusztus 7.-ig, amikor is az első esztergomi Blues Fesztivál után a zenekar szépen, csendben felbomlott. A szakírók által elsőnek nevezett magyar blues fesztivál szervezése körüli herce - hurca (de jó szó!) felőrölte a zenekar belső tartalékait. (Tóth Tamás Béla)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

High Blood Stress and Heart Blight

(AOccuttEcose, 2018.10.12 00:17)

Pression arterielle est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur sentiment pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque age votre determination bat, il pompe le sang tout au long vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/acheter-cialis-pfizer-prix/

Costly blood influence symptoms

(AOccuttEcose, 2018.09.27 15:21)

Pression arterielle est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque culture votre moelle bat, il pompe le sang par vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/quest-ce-que-le-tadalafil/

Zebegény

(krebsz Velorex gábor, 2011.02.12 14:53)

Nekem a mámoros pilismaróti "NYÁRBÚCSÚZTATÓ" bulik a mai napig életem meghatározó emlékei. Azok a másnapos reggelek, amit a zenekar, és mi zebegényi srácok is a Marika néninél kezdtünk, fenn a Doroginak nevezett kocsmában. Most, hogy leírtam ezt a néhány sort, rengeteg emlék jött elő ezekről a féktelen "Stációs" éjszakákról.